1941-ben Olgyay Viktor és Olgyay Aladár építész testvérpár szakított a bérházépítés írott-íratlan szabályaival és hagyományai­val. Egy olyan bérházat terveztek a Városmajor utca 50. szám alatti telekre, amelynek lakószobái nem az utcára néztek, hanem egy zöldellő belső kertre. Hogy ez az újító szellemiségű ház éppen itt épült fel, nem lehet véletlen. Hol máshol épülhetett volna meg egy ennyire természetközeli ház, mint Budán, ahol néhány utca még ma is erdőbe torkollik? A Budai históriák tizenkettedik kötetében Verrasztó Gábor újabb merítést ad Budapest zöldebbik oldalának házairól és az ott lakókról. A szerző ismét sétára hív minket: ezúttal bepillantást nyerhetünk egy Szemlőhegy utcai kertbe, ahol Juhász Ferenc fel-alá szaladgálva költi verseit, egy rózsadombi villába, ahol még a harmincas években is helyben sütik a kenyeret, elolvashatjuk a tébolydai asztalos végakaratát, szó szerint elénk rajzolódik gróf Széchenyi Károly pasaréti nyaralója, és a könyv elolvasása után biztosan más szemmel tekintünk majd a Margit körút 40. szám alatti házra, ha éppen a villamoson ülve robogunk el előtte. A kötetben található históriák közül talán a Vaspatkó vendéglő története bizonyítja leginkább, hogy a budai polgárok nemcsak irányítószámuk okán, de lélekben is budaiak. Magyaróvári Fanni Izabella